Felelte beszélgető partnerem arra a kérdésemre, hogy miért költözött haza egy évtizednyi kint tartózkodás után egy távoli kontinensről🗽🛫. Ez a mondata sokáig csengett a fülemben, mert én is voltam ebben az állapotban, sőt, még mindig bele esek e vágy csapdájába elfelejtve, hogy ez bizony csak rajtam múlik.🤷‍♀️ 

Mi is a boldogság? Keressük, kutatjuk, hajszoljuk, mint a szamár az elé lógatott répát🥕, ám közben sokszor fogalmunk sincs róla mi után is loholunk pontosan. Próbálták filozófiai, pszichológiai, biológiai, gazdasági aspektusból is megfogalmazni, de eddig senkinek sem sikerült igazán. Csupán körülírhatjuk a boldogság fogalmát.
Abban mindannyian egyet érthetünk, hogy a boldogság egy pozitív érzelmekkel átitatott állapot, amely a megelégedettség és az öröm érzetét kelti bennünk rövidebb-hosszabb időre. Igen, akármennyire is vágyunk konstans jelenlétére, a boldogság nem egy állandó vendég az életünkben, annál inkább egy múló, illékony átutazó, aki be-beköszön (kinek sűrűbben, kinek kevésbé) életünkben kisebb-nagyobb nyomot hagyva maga után. És itt jön az egyik kedvenc már-már közhelynek számító alapigazság: minden változik, és minden, ahogy keletkezik, úgy el is múlik. Az állandóság az örök változásban mutatkozik meg. Ez adja az élet pulzálását, ritmusát, mint a belégzés és kilégzés váltakozása: birtoklás – elengedés, birtoklás – elengedés… Az elménk egyik két legfontosabb alapműködése a birtoklás, az az utáni vágy, és amikor már magunkénak tudjuk, akkor bekapcsol a birtokvesztéstől való félelem is. Ez a két ösztön mindig jelen van az életünkben, és az elménk logikája azt diktálja, hogy minél többet kell szerezni, mert a sokból könnyebb veszíteni. Ezért halmozunk annyit, ezért kapcsol be a folytonos többre vágyás bármiről legyen is szó. Ez hogy függ össze a boldogsággal? Az elme sémája szerint nem csak a beszívott levegőt birtokolhatjuk, lehet birtokolni mást is, mert azt gondolja attól lesz boldog. Az elme téves képe, hogy a megszerzést a boldogsággal azonosítja, csakhogy beindul azonnal a veszteségtől való félelem is: amit megszereztem, félek mikor fogom elveszíteni. És megkezdődik az agyalás. Ha jól megfigyeljük magunkat, gondolatainkat, tapasztalhatjuk, hogy elménk félelemvezérelt 😬, így ha nincs minden információ a birtokunkban, akkor az elme kiegészíti mindig a legrosszabb lehetőségeket vetítve ki. Elkezd képzeletbeli filmeket 🎬 gyártani valami olyanról, amiről nincs is teljes képe. Soha nem az agyalás a probléma, hanem az általa keltett negatív gondolatok, továbbá, hogy legtöbbünk nem tudja irányítani az elméjét, többnyire engedjük, hogy az irányítson minket.

Legtöbbször félre..🔀🔁 És jön a szenvedés a boldogság érzése helyett. Mert boldogságot megélni nem lehet máshol, csak a jelenben . Nem kötődik 🖇 sem helyhez, személyhez de még tárgyhoz sem. A boldogságot addig nem tudjuk magunkévá tenni, amíg egóból, fejben akarjuk érezni. Agyunk folyamatosan elemez, hisz az a dolga, viszont ha nem kontrolláljuk, hamar átveszi az irányítást, és félelméből fakadóan egyre inkább arra fog fókuszálni mi a rossz, mi a hiány, elkezd szenvedni és logika mentén fog döntéseket hozni a szívünk helyett. Viszont egész létezésünk a döntéseinken múlik. Minden választás egy újabb döntéshez vezet, és van, ami mindent megváltoztathat. Büntethetem magamat vagy másokat amiért szerintem rosszul döntöttem adott pillanatban, de ezzel falakat emelek bensőm köré. Önként bezárom magamat egy saját készítésű börtönbe, amit ha akarnék, ahogy felépítettem, úgy le is tudnám rombolni. Minden döntés kérdése. Elfogadhatom, hogy a fontosabb döntésem nem az volt, amit a múltban tettem, hanem az, amelyet most teszek meg. Az a döntés, hogy elfogadom magamat olyannak amilyen vagyok: emberinek és tökéletlennek. Annak eldöntése, hogy saját magamat teszem felelőssé a saját boldogságomért, hogy megbocsátok magamnak a hibáimért és elfogadom, hogy soha nem változtathatom meg a múltat, de a hozzá való érzéseimet igen. A boldogsághoz vezető lépcsőfok az, hogy felelősséget vállalok az érzéseimért, hogy átveszem az irányítást az elmém felett és tudatosítom, hogy amíg élünk, fennáll a kockázat, hogy az eddigieknél még többet fogunk szenvedni. De ott van a lehetőség is, hogy módot találjunk a kevesebb szenvedésre, hogy a boldogságot válasszuk. Boldog akarsz lenni? Akkor dönts úgy, hogy azt választod helytől, személytől, tárgytól függetlenül! Rombold le a múltbeli sérelmek által épített falaidat és merj érezni anélkül, hogy az elméd elkezdene rettegni az általa gyártott nem létező félelmektől. Ne engedd, hogy feltételekhez kösse agyad a boldogságot! Tapasztalatból írom, nem működik, mert a „majd akkor leszek boldog, ha ez vagy az teljesül” szemlélet miatt elmennek mellettünk az évek, kapcsolatok, lehetőségek…

Kezdj el élni agyalás helyett! Élvezd ki a naplementéket 🌅, a reggeli kávét ☕️, a nyári záport 🌦☔️, a téli hóesést ❄️🌨, amikor a kutyád eléd szalad 🐶, amikor tavasszal madárcsicsergésre kelhetsz 🐦, ahogy látod a természet változását ☃️🎋🌞🍁, a késő esti beszélgetéseket , a finom csókokat 💏, a hosszú, meleg öleléseket 🤗. Legyen mindig olyan pillanatod, amikor beleszeretsz 🥰 az életedbe. Élvezd ki, hogy bármikor és bárhol lehetsz boldog, mert az csak a saját döntéseden múlik! Könnyű mondani? Annyit mondok rá, csak próbáld ki! Próbáld ki, hogy a napos oldalra koncentrálsz 🌞, bármi is történik ezután. Tedd fel a kérdést: vajon mi változna az életemben, ha mernék a szívemre hallgatni az egóm helyett?