Tavaly decemberben elkezdtem egy utat, melyen továbbra is töretlenül haladok. Úgy érzem itt az ideje, hogy újra írjak merre tartok, hisz február óta csend van erről házam táján..

kettlebell Ricsi képe

forrás: rbfitness.hu fotó: White Project

” A kitartás az a kemény munka, amit akkor végzel, ha már belefáradtál a kemény munkába”

Rájöttem a hetek alatt, hogy a türelem a legfontosabb kulcs ebben a helyzetben, illetve a következetesség és a kitartás. Korábban mindig feladtam ha nem jött úgy az eredmény, ahogy én azt szerettem volna. Elvárások, vágyak, félelmek. Ezek mind visszatartó, hátráltató eszközei az életnek, melyeket mi hozunk létre gondolatainkkal. Ha a jelenben tudnánk lenni, épp a pillanatot megélni, elmúlnának félelmeink, és megkapnánk az univerzum ajándékait. Eddig könnyen feladtam a mozgás részt. Ezúttal nem. Ebben nagy szerepet játszott amellett hogy megértettem mozgató rugóimat, hogy volt/van mellettem egy profi edző is, aki navigál, kitartásra sarkall és támogat amikor kell. Nagyon sokszor hisztiztem órán, hogy nem tudok valamit megcsinálni, rengeteg általam felállított belső gátamra derült fény, amit igyekezett Ricsi lebontatni velem. Volt amit sikerült, és van, ami még várat magára.

RB terem

forrás: rbfitness.hu fotó: White Project

A számomra legnagyobb élmény akkor jött, mikor április elején egy edzésen elkezdtem élvezni a mozgást. Lehet furcsán hangzik annak, akinek lételeme a sport, de én csak eszközt láttam benne a cél, esetemben a fogyás elérésében. És egyszer csak az út fontosabbá kezdett válni a kitűzött célnál. Már nem tortúrának éltem meg egy-egy edzést, hanem inkább ajándéknak. Már örülök a mozgásnak, annak, ha sikerül valamit helyesen kivitelezni, egyre jobban kihívásnak tekintem szenvedés helyett. Már nem az számít, hogy miről mondok le, hanem arról, hogy mit kapok.  Szemléletváltás és felelősségvállalás szükséges saját életünkért. Ennyi. Mehet a rizsa, hogy azért vagyok túlsúlyos, mert gyerekkoromban mindig mindent meg kellett enni, ilyen a genetikám,  vagy mert nem értett meg a tanárom az iskolában, vagy megcsaltak, bántottak, stb. Ezek kifogások amelyek mögé bújhatunk megmagyarázva a bizonyítványunkat miért is vagyunk olyanok amilyenek. A gondolataink fogságában, nyalogatva a múlt sebeit (ami ráadásul már nincs is, hiszen az már elmúlt) beleragadhatunk saját pocsolyáinkba. A múltat múlttá téve megengedve a jövőnek a maga idejét csak a jelenben élni. Ez most a feladatom. És haladni tovább az utamon úgy, hogy tudjam és felismerjem a saját határaimat. Ezzel még vannak gondjaim. A tavalyi önsajnálattal átitatott bénultságomat most felváltotta a túlzott tevékenység. Január óta pörgök, heti 3 súlyzós edzés mellé beiktattam még átlag heti 5-6 kardiót is. Ezzel is volt nézeteltérésünk Ricsivel, és bár óvva intett a túlzásba vitt edzéstől, de örülök, hogy meghagyta individualitásomat ebben, hogy magam jöjjek rá, miért nem előnyös hosszú inaktivitás után hirtelen ennyit mozogni. Kellett pár hónap mire rájöttem, de átlendülve a ló túloldalára már hiányzik, ha nem megyek edzeni, függővé váltam a sport által kiváltott endorfinnak és nagyon nehéz lassítani. Oda kell figyelnem a pihenésre, mert hajlamos vagyok túltolni.

A kiegyensúlyozott mozgáson kívül a másik Achilles sarkam a táplálkozás lett. Kezdetektől nehézséget okozott megenni teljes értékű ételekből az edző által kért kalória mennyiséget. És ez március óta csak fokozódott. Hamar telítődök kis mennyiségektől is, nem kívánom az ízeket, úgy érzem sokszor, ha még eszek egy falatot, kipukkadok. Soha nem fordult még elő velem a 36 év alatt  hogy ne tudjak enni! Ez újdonság volt számomra, és volt pillanat, mikor igenis élveztem, hogy nem megy le több kaja, viszont azt is tudtam, hogy nagyon fontos lenne elegendő mennyiséget enni ahhoz, hogy a hormonháztartás kiegyensúlyozottan dolgozzon, az izmok épüljenek. Legalább a minimum kalóriát be kellene tudni vinni. Ez még a mai napig nagy fejtörést okoz, de mára már elengedtem a görcsölést, és annyit eszek amennyi jól esik. Törekszem elérni az 1600 kalóriát, ám ha kevesebb sikerül, akkor sem megyek a falnak, mert tudom, hogy amit viszont megettem, az abszolút építő, egészséges, tápláló. Ráadásul jógán azt tanultuk, hogy aki rendszeresen meditál, annak kevesebb energiára van szüksége, ergo kevesebb ételmennyiséggel is jól működhet az ember… vajon ez rám is igaz lehet?

Ricsi szerint valószínűleg gyorsabb lenne a fogyás, és formálódás, ha ennék állati eredetű ételeket is, de nálam az kizárt, így megelégszem azzal, amit a növényektől kapok. Vannak referenciák, hogy lehet izmot építeni növényi alapú táplálkozással is, úgyhogy ettől nem félek, mert ha nem előbb, akkor utóbb meglesz úgyis az eredménye a befektetett energiának. És aminek nagyon örülök, hogy egy mindenevő sportember, akinek adok a szavára, a minap megemlítette, hogy sokkal jobban fejlődött mikor több szénhidrátot vitt be, mint amikor kevesebbet. Fontosnak találtam ezt a megjegyzését, mert én kb. 70%-ban szénhidrátot eszek, 20% fehérjét és 10%  zsírt, más vegán testépítők ezt 80/10/10 arányban tolják egészen kiválóan. Ha megfelelő a szénhidrát, nem kell félni tőle! 😉

Ahogy a képek mutatják, növényi étrenden is lehet eredményesen sportolni:

raw vegan athlete

Channa Serenity: nyers vegán WBFF Pro Bikini spotoló forrás: pinterest.com

cross fit

Alicia Ziegler: vegán cross fit atléta, maratonista, súlyemelő forrás: pinterest.com

Egy kis összesítés az elmúlt hónapokról:

  december január február március
edzővel óra

10

13 13

13

kardió óra nem mértem

15

90km kocogás 6.2km/h

10

 

 

75km kocogás 7.6km/h

12.5

70km tekerés 24km/h

70km kocogás 8km/h

pihenő napok

12

9 5

7

mínusz kg

-3

-3

-2

 

Szóval haladok. Lassan, fokozatosan, de úton vagyok..

Hálás vagyok Ricsinek a szakmai profizmusáért, és hogy jól kezeli a felmerülő hisztiket, hálás vagyok a barátnőmnek, hogy húzzuk egymást, és közösen kardiózunk. Szintén hálával tartozom a kineziológus kolléganőimnek, akikkel együtt dolgoztunk azon, hogy számomra a múlt ténylegesen múlttá váljon. És köszönet illeti az RB-ben dolgozó lányokat, fiúkat, hogy a segítőkészségük mellett a nyűgösebb napjaimon is tudtak inspirálni.

” A siker nem más mint a naponta ismételt apró erőfeszítések összessége.”

Hamarosan folyt. köv. 😉