„Minden hosszú utazás belső utazás is.”

                                                       (Farkass Wellmann Endre)

Az elmúlt heteket Erdélyben, Krácsfalva melletti kis lovastanyán töltöttem, közel Nagybányához és Máramarosszigethez. Érdemes megjegyezni a nevét, Turullo Resort, igaz, olaszosan hangzik, de jelentése magyarsággal kapcsolatos, hiszen a turul madár és a ló szavak összefonódásából hívta életre a tulajdonos.IMG_2572 Erre az idilli helyre szervezett Gyerő Győző magyar- illetve román nyelvű Spontán Most elnevezésű 10-10 napos tábort. Programok között volt önismereti feladatok, túrázások, lovas foglakozás, gomba- és gyógynövény gyűjtés, előadások. A magyar tábort színesítette az is, hogy egy távoli kőomlás miatt elment az áram, és ezért megesett, hogy nem volt meleg víz, vagy egyáltalán víz. De ezek éppen jól jöttek a spontaneitás jegyében a táborlakók életébe, hiszen sok embernek igencsak a komfortzóna határait feszegette, és megadatott a lehetőség ezen emberek számára, hogy még jobban megismerhessék önmagukat. Megfigyelve magamat, rájöttem, hogy legtöbb félelmünk alaptalan, és ha belevágunk a számunkra ismeretlenbe, rájövünk hogy nincs is valódi okunk félni. A félelem mindig a jövőben tart, aggódunk olyan dolgokért, amit tulajdonképpen csak az elménk vetít előre mintegy eshetőséget, de konkrét bizonyítékkal nem tud szolgálni, hiszen a jövő képlékeny, és csak a saját magunk által forgatott filmjeink áldozatai tudunk lenni. Viszont ha megmaradunk a jelen történéseiben, nincs időnk filmeket gyártani, így nem is tudunk félni sem. A tanyán megélt spontán keletkező nehézségek segítettek a pillanatban tartani legtöbbünket. Van akinek könnyen ment, és van akinek nehezen. Csakis a hozzáállásunkon múlt, hogy nehézségnek éltük e meg például az áramkimaradást, vagy épp jó bulinak illetve újabb lehetőségnek hogy jobban megismerjük reakcióink által magunkat.IMG_2840

Felejthetetlen volt részemről a tábortűz melletti szabad ég alatti alvás, nézni a csillagos égboltot. Olyan mintha teljesen egybeolvadtam volna az éggel, a telihold fényében merengeni a hegyek vonulatain, közben el-elkapni egy-egy hullócsillagot. Mindig azt kívántam, hogy ne legyen kívánságom… mindig kívánunk, akarunk, szeretnénk valamit. Vágyaink tömkelege irányít bennünket. Vajon egy nap hányszor gondolsz olyanra amire vágysz, amit akarsz, és mennyi belőle az, ami valóban érték. Mi lenne, ha vágyaink ragaszkodása nélkül tudnánk élni? Ha úgy vágyunk, hogy közben el is engedjük? Ha már elégedettek lennénk azzal is, ami épp van. Ha nem hasonlítgatnánk magunkat másokhoz…mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha megértenénk, hogy önmagunkban is csodálatosak vagyunk, egyediek, utánozhatatlanok? Mennyivel kevesebbet költenénk felesleges holmikra, ha csak egy kicsit is szeretnénk és elfogadnánk magunkat. Az érték bennünk van, nem kívül keresendő. És saját felelősségünk, hogy tisztázzuk magunkkal, senki és semmi nem veheti el tőlünk az önbizalmunkat, a belső erőnket, hacsaknem mi át nem adjuk azt önként. Másoknak akkor van hatalma felettünk, ha azt MI átengedjük nekik. Életünkben a nehézségeket úgy tudjuk leküzdeni, ha megváltoztatjuk a saját tudatunkat és nem a körülményeink illetve a körülöttünk élő emberek befolyásolásától várjuk a nyugalmat. Szerintem.

Volt, hogy egy dal, egy ártatlannak tűnő mondat, cselekedet olyan régi sérelmet, fájdalmat tépett fel, amit azt gondoltam már rég az elmém „feldolgozottak” címkéjű fiókjában pihenget. Ahhoz, hogy tovább tudjak haladni, elő kellett ismét venni, megrágni újra, és megértésre jutni. Amint eljön a megértés, el is tudjuk engedni kényszer nélkül. Életünk folyamán újra és újra felbukkanhat egy-egy ilyen feldolgozottnak vélt fájdalom, esemény, de annál kisebb lesz a hatalma felettünk, minél kevesebb érzelmet csatolunk hozzá, és akkor válik teljesen feldolgozottá, ha már objektíven, semlegesen tudunk rátekinteni. Ez a tábor kiváló volt a gyógyulásra. Felejthetetlen volt a patakban történő túra is. Mindenki épp úgy élte meg, amilyen mentális állapotban volt. Volt aki kőről kőre szökkent, légiesen, volt aki totyogott, hezitálva egy-egy kő előtt, meglépje e vagy válasszon másikat, volt aki nehezítve saját útját térdig gázolt a vízben, és volt aki egyszerűen más utat választva a patak mellett a parton jött. Mind-mind választás kérdése. Mit választok, mi a legjobb nekem. Nem nézve más mit csinál… helyette megfigyelve magamat, ráhangolódva bensőmre, figyelni mi az amit súg. Ehhez igazából nem is kell elutazni, bárhol figyelheted magad. A jóga mesterem mondta, hogy elmenni Indiába egy barlangba meditálni nem nagy dolog, de a hétköznapokban megtalálni a belső csendünket, na az már valami. Persze segíthet ha egy olyan helyen vagyunk, ami teljes mértékben megadja a lehetőséget az elmélyülésre, merengésre, ahol teljesen ki tudunk kapcsolni. Azt gondolom, nem kell hozzá India, Tibet, Nepál. A Turullo Resort is abszolút ideális hely erre és sokkal közelebb is van. 🙂 De akár egy baráti kikapcsolódásra, összejövetelre is kiváló. Az ismerőseimmel már le is foglaltunk két időpontot is, mert oda visszamenni minden évszakban különleges lehet. A kilátás magával ragadó, reggel, ahogy a ködfoszlányok úsznak a fák között mint fehér selyemben táncoló hölgykoszorú, a fák leveleinek zizegése, a patak csobogása mint egy tökéletesre komponált muzsika…IMG_2772

Csodálatos, és számomra örökre bevésődött megtapasztalások mellett, abban a szerencsében is részesülhettem, hogy ezen a helyen tarthattam meg életem első szabadtéri hangfürdőjét. Leírhatatlan élmény volt számomra de bátran kijelenthetem, hogy a jelenlévőknek is. A hangszerek éneke mellett daloltak a fák, bőrünket simogatta a szellő, és hallatták hangjukat a tücskök. Biztos vagyok benne, hogy lesz újabb alkalom még hasonló eseményre, és szándékomban áll jövő tavasszal pár napos elvonulást is szervezni oda egy kis kineziológiával, önismerettel, hangfürdővel megfűszerezve..

Addig is, aki vágyik egy idilli helyre az erdő közepén, patak közelében faházban lakni, üvegfalú finn szaunában izzadni, annak meleg szívvel ajánlom a Turullot! A tulaj egy rendkívül kedves segítőkész fiatal ember, aki maga építette a faházakat, minden ami ott látható, az ő keze munkáját dicséri. És nincs is messze! Egy kis ékszerdoboz elbújtatva a Keleti-Kárpátok hegység vonulatának a Vihorlát–Gutin-hegyvidékének a Rozsály-Gutin hegy északi részén lévő Mára folyó völgyében.

Elérhetősége itt és itt

Szentgyörgyi Zsolt: +40 752 231 407

Látnivalók:

  • Faragott máramarosi nagykapuk.
  • A Rozsály hegységben folyik a Márába a Runku patak, völgyének alsó szakasza a Tatár-szoros, Románia egyetlen andezitbe vájt szurdoka.
  • A Gutin-hegység legszebb részei: gerincének legmagasabb része a Nagy-Gutin (1443 m), nem messze tőle a kis Gutin hármas csúcsa, a Szekatura vulkáni sziklatornyai, majd a hegység szimbóluma a Kakastaréj, ami Romániában páratlan vulkáni képződmény.
    A Kakastaréj egy hatalmas berobbant kráter peremének maradéka. Fűrész éléhez hasonlító, bazaltos andezit sziklafal hossza 200 m. Függőleges, 150 m magas sziklafalában kardvágáshoz hasonló hasadások vannak, ami a sziklamászók kedvenc gyakorlótere.
  • Vulkáni eredeténél fogva a Gutin és környéke Románia színesfém bányászatának legjelentősebb területe. Földünk kérgének különböző mélységeiből eddig 2000 ásványfélét ismerünk, ezek közül 500-at Romániába találtak meg, a Gutinban 15-öt. Érdemes ellátogatni a világviszonylatban egyedi ásványokról híres nagybányai ásványtani múzeumba.
  • Koltó: minden évben, szeptember első vasárnapján emlékezik meg a község és a környező települések magyarsága Petőfi ittjártáról. A Petőfi bál kulturális és hagyományos rendezvény, amelyre több ezer turista érkezik minden évben a világ magyarlakta pontjairól. Látnivaló még a Teleki-kastély is, ahol a Petőfi Múzeum is helyet kap.

21151563_1432929840119317_3063060870088559065_n 21231904_1432929453452689_7166477708785159953_n 21270830_1432928610119440_7521169121858993624_n 21270889_1432928803452754_1965465376343134312_n