blog1Amíg nem szereted önmagad, addig nem fogsz boldogulni.
-Jó, jó. De hogyan? –Kérdezed. – Szeretem én magam! És amúgy is, majd jobban szeretem magam, ha lefogyok/ ha formásabb leszek/ ha lesz párom/ ha szebb leszek/ ha…ha…és igenis szeretem önmagam!

-Tényleg? Miért bünteted akkor a testedet túlzott evéssel? Miért félsz egyedül lenni? Miért ragadsz bele olyan párkapcsolatba, ami nem méltó hozzád? Miért, ha igazán szereted magadat? Az igazi szeretet nem köthető feltételekhez. Ugyan mondja-e egy szerető anya a gyermekének, hogy –szeretlek kicsim, de sokkal jobban foglak, ha szépen viselkedsz, ha szófogadóbb vagy, ha jobb leszel?

A szeretetet nem lehet kizsarolni. Az már nem szeretet. Az igazi valós szeretet nincs feltételekhez kötve. És ha nincs, akkor önmagunk szeretetét miért is kellene feltételhez kötni?

Miért kellene magunkat másként/másképp szeretni, mint gyermekeinket/párunkat/szüleinket? Amint rájövünk, hogy a szeretet nem birtokló, nem kötött feltételekhez, nem akaratos, akkor, csakis akkor érik meg a lelkünk arra, hogy képesek legyünk szembenézni magunkkal a tükörben és szeretni valódi önmagunkat. Szeretni a kicsi/nagy testünket, szeretni pisze/nagy orrunkat, tömzsi lábunkat, kis/nagy melleinket, kevésbé előnyös tulajdonságainkat… Nem véletlenül kaptuk ezt a testünket erre az életünkre. Általa is tanulunk.

-Mit?
– Elfogadást és lehetőséget a tökéletlenség korlátok nélküli szeretetére. Elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

Vagyunk, akik vagyunk.

Minden probléma megoldása, minden betegségből való gyógyulás első lépése, hogy szembe nézünk azzal, és elfogadjuk. Elfogadom a jelenlétét. Elfogadom minden hibájával együtt. Amint sikerül elfogadni azt, máris szeretjük. Hiszen valódi szeretet nélkül nincs elfogadás sem…

És ha a kettő még nem jár kéz a kézben életünkben jócskán van mit dolgozni magunkon. Ha szükséged van segítségre, csak hívj bátran 🙂