Elrohant ismét egy hét, és még adós vagyok az utolsó napok beszámolóival. Már 4 napja, hogy befejeztem a kihívást, nem álltam vissza a „régi” étkezésre, megtartottam frissen szerzett tapasztalataim alapján vélt legjobb megoldásokat az evést illetően.

Nem rohanok előre, először is leírom, hogy a 18. napon mit is ittam. Ismét újítottam. Többnyire az apró magvas gyümölcsöket nem csípem, kivéve a málnát, épp ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy barátkozzam velük. A fagyasztó leolvasztásakor találtam egy doboznyi szedret (saját kertből való) és úgy gondoltam megengedem neki, hogy elkápráztasson az ízével, hátha neki jobban sikerül, mint korábban társainak. És igen! Sikerült megtalálnom azt a kombinációt, amivel jó érzéssel tudtam elfogyasztani a turmixomat, bár öröm az ürömben, hogy épp amiért nem szeretem ezeket a gyümölcsöket, most is azzal gyűlt meg a bajom: az aprócska magokkal. A gép nem dolgozta fel a magvakat, ezért szépen el kellett játszadoznom a szűrésével, mint óvodás a homokozóban. Ám cserébe a magoktól megszűrt ital íze kárpótolt az időigényes pepecselésért.

18. nap mixe:18. nap mixer

öklömnyi zöld salátalevél

1 banán

30dkg fekete szeder

víz

 

Délután még szűrt alma-répa-gyömbér kombóval frissítettem magam mivel ma elég intenzíven sportoltam, volt jóga is futás is.

Másnap izomlázam volt, ezért arra gondoltam, kap a szervezetem egy kis többlet fehérjét, így bevetettem a jó öreg kendermagot és chia magot, tegyék a dolgukat és regenerálják izmaimat.

 

19. nap turmixa:19. nap

2 marék spenót

3 evőkanál kendermag

2 evőkanál chia mag

1 banán

víz

Nem volt “hűdefinom” érzésem mikor ittam, de a cél szentesíti az eszközt elv alapján kortyolgattam el a nap folyamán.

Az utolsó nap is eljött, nem mondom, hogy nem vártam, de nem is kerültem tőle eufórikus állapotba. Úgy gondoltam megünneplem az utolsó napomat, ezért a löttyömet pezsgős pohárból ittam. Hahh, micsoda ünneplés, igaz? 🙂 Amikor a Testnevelés Főiskolára jártam rekreáció szakra, ott a tanárom azt tanította, hogy fontos a pillanatok minőségi megélése, és az egyik ilyen példa, ha evéskor megadjuk a módját, szép teríték, kristály pohár stb, ezért gondoltam én is az efféle körítésre.

Az utolsó napon maradékból dolgoztam, amit találtam még itthon:20. nap

2 marék spenót

1 banán

3 kiwi

1 narancs

víz

Azt hiszem sokat tanultam magamról az elmúlt 20 napban. Új szabályokat fektettem le az étkezésemet illetően. Az biztos, hogy meghagyom a zöld turmixokat délelőttre, mert egészségesek, telítenek, bárhova vihető, ha utaznom kell, és nem utolsó sorban időt spórolok velük. Egyelőre nem térek vissza a glutén tartalmú gabonákhoz. Előtérbe helyezem a kölest, quinoát, amarántot, hajdinát és kis mennyiségben a zabot. A sport terén is átállítottam az elmémet. Már nincs szükségem azonnali eredményekre, szükségtelennek tartom már az újabb és újabb sportteljesítmények hajszolását alapos felkészülés nélkül. Elértem azt, hogy képes vagyok csupán 3-4km-t is futni. Régebben ilyen kevés távért nem voltam hajlandó be sem öltözni, nemhogy elindulni. Eddig csak letudandó feladatnak tekintettem a futást, túrázást, tekerést. Most már meglátom benne a szépséget is, az örömöt. Eddig is csináltam léböjtöt, de nem volt benne annyi tudatosság a részemről, mint most. Eddig túlélésre játszottam böjtöléskor, most viszont sikerült odafigyelni magamra, testem és elmém jelzéseire. Rájöttem arra is, hogy minden eredményért energiát kell befektetni (igen, eddig volt rá eset, hogy vártam a sült galambot). Szükséges cselekedni, nemcsak sóvárogni érte, csak gondolkozni rajta. És elég csak a következő lépést látni, nem kell az egész utat egyben, hiszen, ha például Szoboszlóról elindulok kocsival Budapestre, akkor sem látom az egész utat, csak részleteket,  mindig csak annyit amennyit éppen megvilágít a fényszóró vagy amekkora távolságot képes a szemem befókuszálni. És elég is ennyi 🙂 Ezért fölösleges előre aggodalmaskodni vagy félni is. Minek? Rengeteg energiát elvesz, a gondolatokat leköti, bestresszeltet, elvonja a figyelmünket. Azt mondod nehéz? Háát, minden a gondolkozásmódunkon múlik.

“… előbb vagy utóbb rájön az ember, hogy ő maga saját lelkének főkertésze, életének irányítója. Felfedezi a gondolkodás törvényszerűségeit magában, és egyre pontosabban megérti, hogyan alakítják gondolatai jellemét, körülményeit és sorsát.”(James Allan)

A böjtöt ajánlom mindenkinek önismeret céljából, az emésztőrendszer tisztítása és pihentetése végett is. Voltak hullámvölgyek, volt elbukás is, de minden ilyen tapasztalat közelebb vitt önmagam megismeréséhez, hol kell még dolgoznom magamon. Megér egy próbát, ha úgy érzed sok a 20 nap, válassz annyit, amennyit be tudsz vállalni. Ha heti egy nap, az is jó! Csak csináld!

Hajrá mindenkinek!

Szépséges tavaszhívogató márciust kívánok nektek!